CSENDÉLET RENDELETRE
Robert néhány évvel ezelőtt nagyon fáradt volt. És egyszerű alvással nem tudott ezen segíteni. Úgy érezte, meg fog halni. Elment egy sámánhoz, aki megtanította rá, hogy a kilégzés halált jelent, a belégzés életet, és hogy ő csak kifelé lélegez. Ezért a fáradtság. Be is kell lélegeznie. Robert beszívta a levegőt és álomba merült. Álmában egy szarvast látott, hatalmas, agancsos állatot. Ez a te állatod, mondta neki a sámán, és valóban, a szarvas azóta is kíséri Robertet. Megjelenik az álmaiban és időnként a színházában is.
Robert azóta kifejlesztett egy gyakorlatot, amely a meditáció és az alvás közti átmenet. Mindenki lefekszik egy égő gyertyával a sötét teremben, párnára hajtja a fejét és betakarózik egy pokróccal, mintha csak alvásra készülődne. Ezután vizsgálat következik: figyelem a testre, a tudatra, legfőképp a gerincre, az elalvás előtti állapotra. Egy vagy két órán keresztül. Kéznél van papír és toll is, ha előjönne valami közölni vagy megjegyezni való gondolat.
(…) Tettem, hogy 23 éves fehér, férfi vagyok.
A társadalom hasznos tagja.
Nem vagyok magánnyugdíj.
Az élet nem biztosítás.
Lárválcám mögött farkas torok és vakság.
Szürkületkor besötétül a világ.
Előjönnek a szörnyek és csevegni kezdenek szex után.
Fáradtan pihegnek, felhorzsolt nemiszervekkel.
Nem kell tettetned.
Tudjuk, hogy álca vagy.
Egy horzsolás a világ szeméremtestén. (…)
A darab első részének, Szabad Beszéd (Free Speech) temetési szertartásának megvan a struktúrája. Most a második részt kezdjük közelíteni. Elkezdhetnek összeérni a Frans egyhetes ittléte alatt kialakult jelenkezdemények az eddigiekkel.
Ma egy indiai gurunő, Amma kapcsán újra arról beszéltünk, hogy az anyaság érzését kell felkelteni magunkban és másokban is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése